Legdrágább kincsemet a Kislányomat 22 évesen veszítettem el. Egyetlen pillanat alatt semmivé lett minden amiért küzdöttünk. Nem tudtam miért kel fel a nap, miért van tavasz. Nem láttam a színeket, a napfényt, nem volt többé értelme semminek. Ha megkérdezték hogy éltem túl, csak annyit mondtam: „Nem éltem túl„.
Évekig léteztem a saját élni akarásom nélkül, amikor a sorsom elvezérelt Böheim Rita előadására. Tudtam hogy ha tenni akarok önmagamért, a kineziológiát választom, mert szelíd gyógymód. Emlékszem, mikor Rita az első kezelésen megkérdezte miért élek, néztem az ablakon át a parkban hajladozó fákat, és csak annyit mondtam: – „Nem tudom”. Nem volt jövőképem, de még jelenképem sem. Én valóban a semmiből indultam. A kezelések alatt felismertem a létem értelmét. Böheim Rita szelíden és határozottan vezetett azon az úton, ahol egyedül nem tudtam megtenni az első lépéseket. A kineziológia segítségével elfogadtam a fájdalmat, és a sötétség mellé beengedtem a fényt. Megértettem, hogy életemet magamnak kell újra felépíteni. Az első pozitív gondolatom és érzésem az volt, hogy a romok között is nő virág. Önmagamból fakadt ez a felismerés, és lassan megváltozott az életem. Négy éve megtaláltam a párom. Hihetetlen és csodálatos érzés kimondani, boldog vagyok.
„Az utat,
mely előtted áll,
senki nem ismeri.
Soha nem járt azon senki,
amelyen te fogsz haladni.
Ez a te utad.
Megismételhetetlen.
Tanácsot kaphatsz hozzá,
de Neked kell végigmenned rajta.”
Azóta barátaimnak, ismerőseimnek elmondtam, mit jelentett nekem a kineziológia. Őszintén ajánlottam Böheim Ritát, hogy családtagjaik, gyermekeik, barátaik is gyógyuljanak. Bátran induljanak el egy kiteljesedett, örömteli élet felé, mert van aki a kezüket fogja.
Itt mondok köszönetet mindenért, kedves Rita! Te tudod, hogy honnan indultam, és hova érkeztem. Kevés, ha azt mondom hálás vagyok. Gyógyító tudásod, iránymutatásod és barátságod minden napomban itt van velem.