Kevés lenne itt a hely, hogy mindent felsoroljunk de általában mindennapi élet megélésében felmerülő problémákban való elakadáskor, amikor azt hisszük, hogy nincs választásunk és ebbe beleragadni látszunk. Csoportosíthatjuk életkor, életszakasz, életfordulók válságok típusai szerint.

Részletesebben?

Életkor szerint az újszülött kortól kezdve, illetve már születés előtt a magzati periódusban elkezdődhet a problémák megelőzése, mintegy prevencióként azokban az esetekben, ahol az előző várandóssággal, előző gyermekkel vagy az édesanyával kapcsolatban problémák merültek fel. (pl.: veszélyeztetett terhesség, terhesség alatt bekövetkező családi tragédiák, válások veszteségek, előző szülések komplikációi) lényegében minden amitől szeretnénk megóvni születendő gyermekünket, hogy ezek a hatások, érzések már ne legyenek hatással az ő életére. A jövendő gyermek egészsége érdekében akkor is érdemes az oknyomozást elvégezni, ha a családban több generáció óta fennálló betegségek ismétlődnek. Különös tekintettel az olyan betegségeknél, ahol már az orvostudomány is hangsúlyozza, hogy a kialakulás hátterében lelki okok húzódnak, pl. cukorbetegség… Külön kórtörténet lehet a családban gyakran előforduló meddőség és a vetélés témaköre. A pszichológiában is ismert a ciklikus vetélés fogalma, amikor orvosilag indokolatlanul, de a terhesség ugyanazon szakaszában vetél el a kismama. Ilyenkor gyakoriak a saját magzati korból fennálló veszélyeztetettség emlékképei. A meddőség kezelése egyébként is kedvenc témáim közé tartozik, hiszen hozzám már akkor érkezik a kismama, amikor már mindenféle pecsétes igazolást beszerzett arról, hogy miért is nem lehet gyereke, általában már a lombikprogramon is túl van, utolsóként merül fel a kienziológia, mit veszíthetünk alapon, és nagyszerű érzés azt megélni, hogy számtalan újszülöttnek lehetek ilyen módon tündér keresztanyja. Sok-sok eset tapasztalataiból azt tudom levonni, hogy a gyermek bármilyen papír ellenére akkor érkezik meg, amikor erre mindkét szülőjében minden szinten (testi-lelki-szellemi szinten) megszületik az engedély az érkezésre. Mindkét szülő félnél gyermekkorból átvett szülői mintákból lehetnek ennek súlyos gátjai, amelyekről tudatos szinten fogalma sincs.

Milyen különös, hogy még meg sem születtünk és már mennyi rendberakni való lehet az életünkben. Meg se merem kérdezni mi jön ez után?

A következő „kedvenc” témám a gyermekágyi depresszió a kisbaba születése után, ami általában a háziorvos kompetenciájába esek, melyre jelenleg gyógyszeres megoldást javasol az orvos, ami maga után vonja a szoptatás befejezését. És ezzel elindul egy ördögi kör, hiszen ettől a kismama nem fogja elengedni mindazt a szorongását, félelmét, amit nyilvánvalóan a hormonális hatások is súlyosbítanak. Nem kap segítséget abban sem, hogy a kötődés kialakulásának kritikus periódusában megértő és odafigyelő támogatást kapjanak. Nem véletlen a pszichológiában használt „kritikus periódus” kifejezés, jól mutatja, hogy a kapcsolatnak ebben a korai szakaszában, alapvetően dőlnek el a későbbi anya-gyerek kapcsolat megélési esélyei. Egy begyógyszerezett, tudatosságában korlátozott anya esetében ez a folyamat nem az öröm és száz százalékos odaadás irányába mozdul el. Az újszülött korszaktól felmerülő alapvető problémák miatt is érkeznek hozzám segítségért, mint például: szoptatási nehézségek, tejelválasztás, alvási problémák, nyugtalan és hiperaktív babák, fogzás, éjszakai bepisilés, szobatisztaság. A kisgyerek korban ezekhez a problémákhoz hozzáadódhatnak a bölcsődébe, óvodába való beszoktatás problémái, félénkség, bizonytalanság, agresszivitás, hiszti, evési problémák, gyakori és rendszeresen visszaeső megbetegedések és a nevelőkkel való kapcsolat.

– Mivel Te is eltöltöttél 22 évet az iskolarendszerben gondolom, három oldalról is (szülő, tanár, kineziológus) lehet rálátásod az iskolarendszerben beszerezhető sérülési lehetőségekre. Mik a leggyakoribb problémák az iskolás korszakban?

A fent felsoroltakon kívül, természetesen a tanulási problémák, nehézségek köre, amelyek közül kiemelkedik a diszlexia és általában a disz… -es címkék.

Milyen címkékre gondolsz?

Papírok, igazolások arról, hogy mit nem tud elsajátítani, mire alkalmatlan és mindezt hol, ki és hogyan nézze el neki. Ami eddig teljesen rendben is van viszont nem látom, a címkék megoldás felé terelő funkcióját. Számtalan esetben tapasztalom, hogy ilyen felmentések birtokosa, az oldás sorozatok után, már nem felel meg a címkék által előírt korlátozott képességű státusznak: lám-lám tud olvasni, írni, számolni, magyarból ötöst kap és boldogan éli iskolás életét. Hozzá kell tennem, hogy tapasztalataim szerint, néha szülők jobban ragaszkodnak ehhez a státuszhoz, mint a már problémamentessé vált gyerekek. Nem hibáztatom a szülőket csak arra bíztatni, hogy a megoldást keressék ne a felmentő státuszt. Nagyon fontos, hogy egy-egy ilyen változás nem csak a tanulási szokásain fog változtatni, hanem nagy mértékben növeli az egészséges önbizalom, a csoportban elfoglalt helyét, iskolai motivációit és az énképét az egészség felé terelni.

Mi a helyzet a ma annyira divatos hiperaktivitással?

Ez is egy gyűjtőfogalom, nincs két egyforma gyerek hiperaktivitás szempontjából. Az egyéni okokat kell tisztázni.

Mi az amit még nagyon fontos kezelendő területnek tartasz ebben az életszakaszban?

Talán a legfontosabb a kamaszkori elmagányosodás kérdése. Életkorából adódóan is azt gondolja, hogy egyedül van a problémáival, hogy ezek a problémák egészen kivételesek és egyediek, tehát elhallgatja őket és kezeletlenül maradnak, aminek súlyos következményei lesznek személyiségfejlődését tekintve, hacsak már előbb nem jelentkeznek pszichoszomatikus tünetek, immunrendszeri megbetegedések, függőségek, szenvedélybetegségek formájában. mindig hangsúlyozom mikor egy kamasz áll elém, de talán fontos lenne minden korosztály számára tudni, hogy a kineziológus nem beteg emberekkel foglalkozik elsősorban, hanem a további problémák megelőzésére fekteti a hangsúlyt, de mindenképpen személyiség fejlesztésről és önismeretről szól. Természetesen ez attól is függ honnan indulunk. Mert személyiségfejlesztés ez ha világhírű operaénekesről van szó, hivatásos sportolóról, akik a teljesítményüket szeretnék javítani, sikeres elismert vállalkozókról, akiket kívülről egyáltalán nem mondanánk önbizalom hiányosnak, de ők tudják miben szeretnének még fejlődni.

Bizony gyakran a szülők sem megértők, mert gyakran elhangzik a kérdés: Milyen problémád lehet neked ebben a korban egyáltalán? Hiszen mindent megkapsz!

Igen, gyakran a szülők nem is tudják, hogy fáradékonyság, energiahiány, aluszékonyság, kedvetlenség, motiválatlanság, gépfüggés hormonváltozások hullámvölgyein túl sok minden más is lehet a háttérben. Gimnáziumi osztályfőnökként gyakran többet tudtam a gyerekekről, mint saját szüleik. Persze ez a saját gyermekeim esetében is így lehetett. Ilyenkor indokolt egy pártatlan harmadik fél, akihez szívesen fordul megoldásért. Ne feledjük, hogy a középiskola végének nagy dilemmája, a továbbtanulással, pályaválasztással kapcsolatos kérdéskör, a kineziológus segíthet abban, hogy a gyerek önmagát jobban megismerve eljusson odáig, hogy választása a sajátja legyen. Vannak mai korra jellemző kórtünetek ebből az életszakaszból, mint anorexia, bulimia, túlterheltség, énképzavarok, pánik tünetek melyek a középiskolai tanulmányok vége felé egyre erősödnek és a gyógyszeres megoldások helyett jó lenne olyan megoldási mintát adni a fiataloknak, hogyan megyünk túl oldunk meg egy krízishelyzetet ahelyett, hogy a tüneteket nyomjuk a felszín alá. Ez egyben arra is minta lehetne, hogy a saját életük alakulásáért saját maguk a felelősek.

Tehát az iskolás kor végére értünk. Mielőtt a következő életszakaszba lépünk mi az amit még fontosnak tartasz?

Kineziológusként is ugyanazt mondanám, mint a gimnáziumi nyitó és záró szülői értekezleteken, hogy szeretném épen megőrizni a gyerekeket. Természetesen nagyon büszke voltam a 4.85 osztályátlagukra, melynek elérésében nagy szerepe volt a kineziológiai gyakorlatoknak és a személyes oldásoknak is, amiért sok kollégám kezdetben hitetlenkedve szemlélt. Mégis a gyerekek épségét tartom legfőbb értéknek, egyetértek Goethe gondolatával, hogy a gyerekeknek gyökereket és szárnyakat kell adnunk. Arra bíztatom a szülőket, hogy ne csak akkor kérjenek segítséget ha már nagy baj van, hiszen a kineziológia megelőzésre, személyiség fejlesztésre, önismeretre, tudatosságunk fejlesztésére is alkalmas. Segíthet a kamasznak abban, hogy sodródás helyet az ön-tudatot válassza.

Utolsó nagy témakör a felnőtt kor.

Felnőtt korban ugyan gyakran mondjuk, hogy felelősek vagyunk a ráncainkért igaz ez a lelki ráncainkra is. Csak itt a kinezeziológia mint belső plasztika működik, a lélek ráncainak kisimítására. Megkerülhetetlen a felelősség vállalásának kérdése életünk alakításával kapcsolatban. Gondoljunk bele, hogy a magyar felelősség szóban benne foglaltatik a felel szó, tehát a saját feleletünket kell hogy megadjuk a saját hiányosságainkkal, hibáinkkal, kapcsolatainkkal, megoldásra váró problémáinkkal kapcsolatban. Nincs mese mindig választunk csak nem vagyunk annak tudatában, hogy néha az választottuk, hogy elkerültük, elodáztuk, elhalasztottuk a választást. Eddigi munkában az kristályosodott ki bennem, hogy az emberek legfőbb félelme a változástól és változtatástól való félelem. Ide tartozik a döntéshozataltól való szinte pánikszerű félelem, ezért gyakran a megoldásért való felelősségvállalást kihelyezzük egy harmadik személyre vagy intézményre, ezért olyan divatosak az antidepresszánsok, szorongáscsökkentők hiszen egy szakértő személyre helyezzük ki annak a felelősségét, hogy megoldja a bennünk rejlő feszültséget. Ettől persze mi még nem oldottuk meg a problémát, számomra ezek csak arra jók, hogy ne tudjam mennyire rosszul érzem magam és megint csak ne kelljen vállalnom a felelősséget arról hogy én döntök a saját problémám megoldásában. Tehát alapvető magának a gyógymódnak és a segítő harmadik személy kiválasztásának a felelőssége is. Hiszen nagyon sok olyan gyógyító kínálja magát, aki azt ígéri, hogy majd ő a kezünkbe adja az egészségünket, önbizalmunkat, meggyógyít. Ha ez véletlenül nem sikerülne azért megint csak nem mi vagyunk a felelősek, tehát olyan terápiát és segítőt keressünk, próbáljunk ki ahol a személyes felelősség kérdése tisztázott és aki élettapasztalatában és elvégzett tanulmányaiban is hiteles személy. Sajnos a hírnév és a médiában való szereplés nem feltétlenül egyenlő ezzel. Nem az irigység mondatja ezt vele, de találkoztam számtalan olyan emberrel, aki ilyen híres gyógyítók után került hozzám és azt látom, hogy megrendült az alternatív gyógymódokba vetett hitük, vagy ismét csak elfedték egy látszat megoldással a problémát. A változtatásba befektetett kitartó munka mindenképpen hitelesebben térül meg mint a csinnadrattás látszatmegoldások.

A kineziológus is egy harmadik személy ebben a körben. Átveszi-e a felelőséget ő is?

Ahogy a bevezetésben leírtuk, hogy azért választottam egy olyan módszert, ahol a tudatos válaszokon kívül a tudattalan és testi szintekről is válaszokat nyerünk az izomtesztelésekkel, hogy igaz tükörhöz, tiszta képhez tudjam segíteni a hozzám fordulót, természetesen csak abban tudom segíteni, hogy a saját változásaiért merjen felelősséget vállalni. Nem véletlenül kezdődik az oldás a „Mostantól képes vagyok…” szavakkal, ami mint egy szándéknyilatkozat tudatosítja hogy kitűztük az elérendő célt és szándékunkban áll a változtatás. Nem tudok senkit megszerelni, vagy alibiként szolgálni azoknak, akik antidepresszánsként használnának, vagyis nem óhajtanának igazán sem rálátni sem döntést hozni a változásaikban. Azt azonban mindenkinek szem előtt kell tartani, hogy a problémák kialakulása is hosszú időt vett igénybe, tehát a pozitív változáshoz szükséges újratanuláshoz is idő kell, benne kell maradni a folyamatban. Érdekes azzal a kifogással találkozni, hogy a havi egyszeri kezelés költsége valaki számára nem fenntartható, miközben ennek az összegnek a többszörösét költi szorongáscsökkentő gyógyszereken, fájdalomcsillapítókra, altatókra, nyugtatókra, italra vagy éppen cigarettákra, melyek átmeneti jó állapotot biztosítanak csak. Az én szlogenem inkább a „Tudom Magam, mert tanulom Magam”.