Miért vagy Te kineziológus?
Én máshonnan közelíteném, mint a kineziológia általánosan elfogadott definíciója. Ezt mindenhol megtalálhatod az általános leírásokban, bárhol keresel. Nekem az a megközelítés a legmegfelelőbb, hogy a kineziológia az alternatív lélekgyógyászat egyik ága, ahol mint kísérő abban tudok segíteni a saját eszközeimmel, hogy az adott cél elérése érdekében újratanulja magát a hozzám forduló.
Mit értesz azon, hogy újra tanulás? Azt nem csak egyszer kell egy életben?
Alapállásként elmondható, hogy egy dolog biztos az életben, az pedig a változás!
Ami megáll és nem fejlődik, az lemerevedik mozdulatlanná válik, stagnál. Ezzel erőtlen lesz élettelen, tetszhalott vagy akár halott. Miért lenne ez alól kivétel pont az ember maga. Arra pedig, hogy miért kell újra tanulnia: Akkor kell újra tanulni, ha valami azt akadályozza, hogy egész-ségesen a maga teljességében éljük meg.
Konkrétan?
Meg kell egyeznünk az ember fogalmunk itteni alkalmazásában. Én ember alatt azt az egységes rendszert értem, ami az évezredek óta a holisztikus gyógyítás alapja, miszerint test-lélek-szellem egységeként fogható föl az ember. Mint egy háromlábú szék esetében, mindegy melyik láb, suta, sérült, beteg egyensúlyát veszti, így már nem tud megállni a lábán. Nem tölti be funkcióját és küldetését a világban.
Miért pont a kineziológia? Ez nem az orvostudomány vagy a pszichológia feladata?
Minden eszköz elfogadható, ami képes az egységet helyreállítani az emberben. Én sem vagyok kivétel, szakmai fejlődésem során én is keresztülmentem a keresés, változás, megújulás fázisain, mely máig és remélem a jövőben is érvényes. A kineziológia volt a leghatásosabb módszer, amivel a hozzám fordulókat leginkább hozzá tudtam segíteni a tényleges változáshoz és változtatáshoz. A sokféle módszer és tudományág közül itt látható leginkább a tényleges eredmény, amennyiben a kineziológiai kezelések, amelyeket oldásnak hívnak, elvezetnek látható, tapasztalható, megélhető változásokhoz. Itt nem csak oknyomozást végzünk, hanem valóban a probléma tényleges gyökeréhez nyúlva oldjuk meg azt, melynek hatására létrejön az egészséges működés.
Mondasz egy példát?
Dadogós, szorongó, önbizalom hiányos gyermek esetében, nem csak azt nyomozzuk, mitől ilyen, hanem néhány kezelés elteltével tapasztaljuk, hogy a beszédében, önbizalmában pozitív változások tapasztalhatóak. Vagy anorexiás kamasz esetében nem lehet nem észrevenni, hogy az önpusztító tendenciák helyett a gyerek az életet választja és örömöt talál például az evésben is.
Ezek után kíváncsi vagyok milyen utat jártál be, ami ehhez a hivatáshoz vezetett?
Azért jelentkeztem francia nyelv és irodalom tanári képzésre és pedagógia, bölcsész szakra mert egyaránt érdekelt a tanítás és a tanítás megreformálása.
Tehát a változás, változtatás lehetőségét kerested már a kezdetekkor is?
A ’80-as évek elején a pedagógia és pszichológia szakok felépítése teljesen megegyezett. Együtt tanultuk az anatómia, az élettan és a pszichológiai alaptárgyakat. Ezen évek alatt két dologra jöttem rá, egyrészt kétségeim támadtak, kik fognak lelket gondozni a jövőben és milyen szándék vezérli őket, másrészt, hogy az oktatásnál jobban érdekel a nevelés és a lélektan. A szakdolgozatomat pszichológiából írtam, ami azért fontos mert ugyanarra a kérdésre keresem még most is a választ, csak mai élettapasztalatommal már más választ adnék a kérdésre. Akkori tanulói kérdésem az volt: Miért nem készítik fel a fejlődő embert a legfontosabb szerepeire, miért nem kap pszichológiai képzést, embersége, nőisége, szülői mivolta és egyéb emberi szerepeinek egész-séges betöltéséhez. Alap feltételezésem az volt, hogy ha ezeket oktatjuk, ismereteket közlünk, akkor az életben jobban működtetjük majd a emberi szerepeinket. Azt gondoltam, hogy a tudat formálása, az ismeret megszerzése elegendő a változáshoz. Az eredmény, amit kaptam rácáfolt erre. Ma már tudom, hogy csak a tudat formálás kevés a változás tényleges eléréséhez, kell hozzá még mindhárom szinten, hogy a benne lévő „Belső gyermek” sebeit, mintáit, lenyomatait felismerjük és feldolgozzuk és elengedjük. És hasonlóan járjunk el a bennünk élő korlátozó „Szülői mintákkal” is. Talán nem mondok újat akkor, hogy ez távol sem a tudat területe, hanem a tudatalattié, így a változtatást is ebben a rétegben kell indítani és végrehajtani. A kineziológia az, ami tudásom szerint, egyszerre célozza a felismerést, elengedést és változtatást mindhárom szintünkön tudat, tudatalatti és a sejtmemória szintjén is.
Ez borzasztó elméleti dolognak tűnik. Hol a megszerzett tapasztalat?
Gyakorlatban nem volt hiány, minden korosztály, különböző társadalmi rétegek és eltérő szerepek közepette gyarapítottam tapasztalataimat: gyermekvédelemben, csecsemőotthonban, gyermekotthonban, oktattam csecsemőgondozókat, akik maguk is még gyerekek voltak. Tanítottam 12 évfolyamon, de főleg gimnáziumban franciát és pszichológiát, vezető tanárként egyetemistákat, majd egyre inkább a terápiás kiscsoportos és egyéni módszerek kezdetek érdekelni. Ezekhez kapcsolódnak későbbi tanulmányim is , melyeket ma már szintetizálva használok fel a gyakorlatban: NLP, drámapedagógia, erőszakmentes kommunikáció (EMK), Bach-virágterapeuta, bevezetési után 2000-ben kineziológiában szereztem államilag elismert természetgyógyász végzettséget. Az elmúlt két évben az asztrológia személyiség elemző és karaktertípusainak vizsgálata segít teljesebbé tenni az oldásokat. Ne felejtsük, hogy a legtöbb tapasztalatot az elmúlt 12 év több ezer oldásán keresztül szereztem, hiszen minden oldással gyarapodott az én tudásom is.