Mi is a kineziológia?

Na jó de ez még csak mindig elmélet, de hogyan nézett ki ez a gyakorlatban?

Annak idején én magam is személyes tapasztalat alapján szereztem tudást erről technikáról, amikor pszichológiát tanítottam, hívtam egy kineziológust, aki nyilvános bemutató oldást tartott az órámon, aminek azonnali hatását mindenki láthatta. Ezek után a saját 2 éves gyerekem beszédproblémájával kerestem fel egy kineziológust. A szavak elejét ismételgette gyakran, az első oldás után ez a probléma megszűnt és azóta sem fordult elő többet. Kineziológusi pályám kezdetén is saját élmény erősített meg a módszer hatékonyságában, szükségem volt olyan megerősítésre, hogy a kizárólag beszéden alapuló terápiáknál sokkal gyorsabban és eredményesebben tudok segíteni. Hogy meggyőzzem magam 2 pácienst választottam, kikkel biztosan nem tudtam beszélgetni: Az egyik egy sokkos állapotban lévő macska volt a másik egy kis óvodás. Magam sem hinném el ha nem láttam volna, hogy a macska, aki egy gazdacsere után egy panellakásból kertes házba kerülve sokkos állapotban meg sem mozdult a szekrény tetején, szőre csomókban hullott, nem evet nem ivott és pánikreakciókat mutatott. Egy kezelés után ugyanez az állat zavartalanul élte kerti macskák szabad életét.
Az óvodás kislány gyermekem csoporttársa volt, akiről édesanyja elmondta, hogy csecsemő kora óta 5 naponta beöntést kap széklet ügyeinek rendezése érdekében és 2 hetente kórházban bélmosáson vesz részt. A gyerek bőrszíne szürkés volt a felhalmozódott méreganyagoktól. A gyermek sovány erőtlen és szomorkás volt. 2-3 alkalommal kezeltem, problémájának hátterében méhen belüli okokat találtam. A kislány ma már 17 éves , azóta sincs semmilyen ilyen jellegű problémája, sportos, egészséges életet él.

Miért volt Neked fontos, hogy nem szóbeli kommunikáción alapul a kezelés?

Mert azt tapasztaltam, hogy az eddigi, általam ismert módszerek azon alapulnak, hogy ha én elég „okos, empatikus és hozzáértő” vagyok és a hozzám forduló „eléggé nyitott vagy kétségbe esett” akkor szerencsés esetben találkozni tudunk egy közös megértésben. És mi van ha nem??? Pszichológiai tény, hogy tudatunk mindössze 10% a működésünkből, csupán a jéghegy csúcsa, az alatta 90 %-ban rejlő tudatalatti, az ami valóban működtet minket, és ebből a 10%-nyi tudatból is a verbalitás igen csekély mértékű. Hiszen a szavainknál fontosabbak a nonverbális üzenetek, melyek őszintén közvetítik a valódi tartalmat. Ilyen nonverbális kijelző az emberi izomtónus is, ami nem a fizikai erőt jelzi ebben az esetben, hanem információt hordoz állapotának megváltozásával egy-egy feltett kérdéssel vagy problémával kapcsolatban. Az izmok jóval előbb reagálnak a feltett kérdésre, minthogy a tudat ezt felülbírálná, a válaszok így őszinték és torzítás mentesek. Ezért mondják, hogy a kineziológia diagnosztizáló eszköze az izomteszt, így mindhárom szintről, tudat-tudatalatti-test is hiteles információkhoz jutunk. A tudatalatti nyelve nem a verbalitás, nem azért teszteljük az izmot, mert azt feltételezzük, hogy a hozzánk forduló nem őszinte, hanem mert tudatos szintjén képtelenség megfogalmazni, hanem mert a tudat szintjén képtelenség megfogalmazni azokat a tartalmakat, amelyek működtetnek minket egy adott helyzetben. És akkor még nem is említettük a tudatalatti önvédő mechanizmusokat, elfojtás, racionalizálást…, melyek igen megnehezítik a tisztánlátást lelki problémáink eredetével kapcsolatban. A beszélgetésnek inkább a bevezető szakaszban van jelentősége, annak tisztázásában mit is szeretnénk elérni. Hiszen energiáink figyelmünk, több mint 80%-ban arra koncentrálunk mit nem szeretnénk, mit akarunk elkerülni, melynek ily módon nagy megvalósító energiát adunk.

Akkor már értem, miért ragaszkodsz az oldás elején a konkrét cél nagyon pontos egy mondatban történő megfogalmazásához és leírásához.

Igen, mert a magyar „képtelen vagyok” kifejezésben is benne van, – ami nagyon gyakori az oldások elején-, hogy már a kiindulópont a kép is hiányzik arról, amit el szeretnénk érni. Egyetértek azzal, hogy több okból is válhat az ember eredménytelenné vagy boldogtalanná egy adott témában: mert ki sem tűzi, amit el szeretne érni, mert irreális a célkitűzése vagy mert már rég elérte csak nem veszi észre és az elégedettségével nem tud összeérni. Mindegyik eset kezelésre szorul.

Ez tényleg szinte az első mondatnál kiderül?

Igen, például párkapcsolati problémákkal küszködők esetében, amikor megkérdezem, hogyan tudná definiálni magának a működő párkapcsolatot, melyben kiteljesedhetne, és egyáltalán mit jelent számára a kiteljesedés női szerepeiben, hogyan nézne ez ki, akkor gyakran hosszú csönd következik és teljes tanácstalanság: „Képtelen vagyok megfogalmazni” hangzik a válasz. Ekkor állunk neki a kép tisztázásának, ami a kiindulópontunk lesz, e nélkül ugyanis nehéz megtenni akár az első lépést is. NLP (Neuro Lingvisztikus Programozás) vonalon ez több hónapos gyakorlati munka eredménye.

Van-e még valami, ami ilyen módon sajátja kineziológiának az izomteszten kívül?

A saját fejlesztései közül, mint stressz oldás tudományát ahogy emlegetni szokták, nagyszerűségét abban látom, hogy a stressz fogalmát, helyén kezeli. Sellye Professzor kutatásai óta tisztában vagyunk vele, hogy maga a stressz működéseink pozitív hajtóereje, amennyiben, nem korlátozó, frusztráló erőként éljük meg. A hétköznapi értelemben vett stressz levezető technikák mindig az aktuális jelent célozzák. Sétálhatunk, beszélgethetünk, masszázst kaphatunk, feloldódhatunk a művészetekben így csökkenhet aktuális stresszes állapotunk egészen a következő feszültséget aktivizáló eseményig, mely újra lefuttatja a tudat-tudatalatti-test szinten a bekódolt programot, melynek hatására ismét testi-lelki „görcsbe” rándulunk. Ezért fontos a kineziológiára jellemző 2 újítás: egyrészt visszanyomozunk a kiváltó eseményig a páciens eddig eltelt életében, történjen akár az méhen belüli időszakban, és ezeket a lenyomatokat korrigáljuk, így érvényüket vesztik a jelenben.

Ez akkor olyan mintha a történés időpontjától a jelenig „önhipnózisba” élnénk?

Igen, bár mindig nagyon fontos hangsúlyozni, ha akadályoz minket abban, hogy a jelenünket egész-ségében éljük meg.
A másik újítás, mely nagyon lerövidíti az oknyomozást és így a gyógyulás folyamatát is, a kiváltó eseményhez tartozó pontos érzelmi állapot tisztázása, annak tudati, tudatalatti és testi szinten. Ezek beazonosításához a kineziológia a „Viselkedési barométer” nevű megoldó kulcsot használja.

Csak nem mondod, hogy egy mindenkire érvényes megoldó kulcs alapján ismerhetek magamra, hogy érzelmi reakcióim vannak egy-egy problémával kapcsolatban?

De igen, nézzünk egy példát: Vajon meg tudod –e fogalmazni konkrét érzelmi állapotodat egy múltbeli átélt hűtlenséggel kapcsolatban? Hogy éreztetd magad: dühösnek, sértettnek, megalázottnak, kifosztottnak, meg nem hallgatottnak, bénultnak? Találgathatunk de a pontos érzésedre önvédelmi reakciód miatt biztos nem fogsz emlékezni, azonban biztos lehetsz benne, hogy máig is hatnak és jelen helyzetedben meghatározzák egy párkapcsolatban bizalomra való képességedet.
Az érzelmi állapot rögzítése után a viselkedési barométeren, megkezdhetjük a korrekciót a kineziológus kiteszteli a páciens rendszeréből, milyen korrekciós eljárás illetve eszencia képes újraprogramozni. Tudjuk, hogy sejtjeink 7 évente cserélődnek, addig tehát a tárolt információ nem változik, ha csak mi nem adunk utasítást annak cseréjére.
A korrekciós eljárások, mind a test-lélek szintjén az egyensúly megteremtését célozzák, ezeket az eljárásokat a kineziológia számtalan tudományágból kölcsönözte, kínai gyógyászat, indiai orvoslás, ősi tudását ugyanúgy alkalmazza korrekcióiban, mint a legmodernebb agykutatás, pszichológia, viselkedés genetika pedagógia eredményeit.