Egyik szórólapodon láttam a következő idézetet: „A hullámokat megállítani nem lehet, de szörfözni megtanulhatsz”. Erre a folyamatos tanulásra akartál vele utalni?

Igen, amennyiben a tanulást a változásokhoz való alkalmazkodni tudásban határozzuk meg. Mert bizony azok a hullámok jönnek, állandó változásokhoz kell alkalmazkodni akár életszakaszokban, akár történésekben. Egyetlen rossz reakció létezik ilyenkor az ellenállás, akkor átcsap a hullám a fejünk fölött, alul maradunk lenyomnak bennünket az érzelmeink. A lényeg, hogy megtanuljuk kidugni a fejünket a víz fölé, vegyünk levegőt, akarjunk újra felállni, felegyenesedni. Minden ősi filozófiai rendszerben a víz az érzelmek míg a levegő az értelem szimbóluma. Ami mozog az él, mindig mozgásban kell maradni. Ez a tanulás.

Mégis milyen hullámok jöhetnek az életben?

Az életszakaszok elemzésénél eljutottunk a felnőtt korig, itt fontos hangsúlyozni, hogy akkor tekintünk valakit felnőttnek, ha bennünk élő gyermek ép, sebeit begyógyította és ugyanez mondható el a benne élő szülői mintákkal kapcsolatban is. A gyermeki és a szülői minták ejtette sebek akár sejt szinten lefedik a szabad választás lehetőségeit.

Ez alatt azt érted, hogy egyáltalán nincs rálátás a probléma megoldására?

Ezek a régi sérülések, lenyomatok aktivizálódhatnak egy adott életszakaszban vagy élethelyzetben, mely „emlékeztet” az alaphelyzetre így a jelenben az észlelési és választási lehetőségeink korlátozottan állnak csak a rendelkezésünkre. Gondoljunk csak a legegyszerűbb témára a párválasztásra: Vagy nagyon hasonló párt keres vagy nagyon ellentéteset, aki egyáltalán nem hasonló az ellentétes nemű szülőjéhez. Hol van itt a szabad választás: a bennem lévő bizonytalan kislány, a sértődött kislány vagy a védelemre szoruló kislány keres-e „erős” pótpapát a párjában, vagy éppen az a tudat alatti motivációm, hogy majd én megmutatom anyunak hogyan kell ezt jól csinálni, ezért függetlenül, önállóan egyedül, de végül is magányosan végzem a pár keresést, esetleg pár kapcsolatom lesz a párkapcsolat helyett.

Akkor mit javasolsz ebben a helyzetben?

Mint minden párkapcsolati problémával jelentkezőnek azt tudom tanácsolni, hogy még mielőtt a kapcsolaton belül működő játszmákra ránéznénk az első lépés, hogy a két fél Önmagába nézve eldöntse, hogy él-e benne az a szándék, hogy ezt a kapcsolatot akarja-e fenntartani és megmenteni, de mindenképpen, mindkét fél számára legfőbb, hogy a saját minták sebek alól felszabaduljon és két viszonylag érzelmi és egyéb szinteken is egyenrangú fél tudjon szándéknyilatkozatot tenni a folytatásra. Azért hangsúlyozom a szándék szót, mert azt tapasztalom, hogy önhipnotikus rutinban élnek a párok. Fogják sok mindenre a rosszul működő kapcsolat fenntartását: anyagi okokra, gyerekekre, hitre, meggyőződésre, a másik szükségeire, saját megváltó hajlamokra sokféle forgatókönyv létezik, de egy biztosan közös a történetekben, az a tudatos ránézés és felelősségvállalás, hogy konkrétan milyen párkapcsolatban szeretne egészséges felnőttként élni, most itt a jelenben. Ezért a szlogenje a kineziológiának a van Választásunk szlogen, hiszen ez azt jeleneti, hogy nem reagálunk (latin szóban benne van, hogy ugyanúgy csináljuk újra) anélkül, hogy ennek tudatában lennénk, hanem meghozzuk a saját felelősségteljes döntésünket. Más szóval, ahogy fent már említettük megfelelő vagyok itt is azt jelenti, hogy meg tudok felelni a saját magam számára feltett kérdésekre. Amikor hiteles vagyok saját magam számára, akkor lehet hozzám kapcsolódni ugyanilyen hitelesen. Ide tehetjük az egész család épségének kérdését is , mert nagyon komolyan úgy tapasztalom és úgy gondolom, hogy a családban élő gyerekek is akkor egészségesek, épek, ha az őket nevelő két felnőtt mindketten önálló egyéniségként hajlandó a fent definiált felnőtt szerepre és már a megtisztított mintákat adja tovább, tiszteletben tartva, hogy a gyereke nem a tulajdona. Amióta asztrológiával foglalkozom változott bennem a megítélése annak, hogy mi a feladatunk gyerekeink mellett. A saját élettervük kibontakoztatásában kell őket támogatóan segítenünk, ennek megérétsében sokat segített egy Bach esszencia megerősítő mondata, ami a számomra elfogadható szeretet definició, így szól: „Szeretem magamat és elfogadom, hogy mindenkinek saját élettervét kell követnie”. Természetesen arra vagyunk szocializálva, hogy ez egy önző mondat, hiszen az önszeretetből indul és mint akár anyaként ez elfogadhatatlan, ilyenkor vissza szoktam kérdezni, láttak-e már olyan édesanyát aki saját magával nem volt jóban de a gyerekével igen. Itt visszakapcsolódunk a párkapcsolati táméhoz, az asztrológiában használt tükörház fogalom sok mindenre rávilágít: azt jelenti, hogy a személyiséget jelölő életterülettel szemben álló életterület a külvilág a velünk élő társ „háza” s mint ilyen tükörként funkcionál, megmutatja, visszatükrözi mindazt , ami belőlünk sugárzik oda. Tehát : MEGMUTAT MINKET ÖNMAGUNKNAK. Talán így már világos, hogy miért kell személyiségen belül rendet tenni, tisztán látni, régi lenyomatokat elengedni, ahhoz, hogy ne a „tükröt” kelljen folyamatosan cserélgetni, amit a gyereke elég nehezen viselnek, mivel leendő felnőttként ezek lesznek a párkapcsolati mintáik. Akikkel dolgozom azok már bizonyos rutinnal szemlélik ezt a külvilágban őket idegesítő, bosszantó történéseket, tudják, hogy fontos hol van az ő felelőségük ezek kiváltásában, mit kell magukban megérteni ahhoz, hogy rendezzék ezeket és egységet alakítsanak ki belőle.

Milyen egységre gondolsz pontosan?

Na ez egy jó kérdés. Először is, az asztrológiai képletre gondolva a két szembenálló háznak egységként kell működnie, aki már látott asztrológia képletet az tudja, hogy ez egy kör, melynek van közepe, tehát leképezi, azt a nagyon egyszerű működési alapot az életben és a világban, hogy ahogy kint úgy bent, ami fönt az lent, de mindent középen kell szintetizálni és onnan kell elindítani újra, gondolhatunk, akár a csakrák közül a napfonat csakrára az erőközpontunk működésére, vagy a homeopátia alapelvére, vagy a bennünk működő teremtő erőre, a magra. Az egység még egy pszichológiai szempontból is fontos, hogy fogantatásunk pillanatától az egységet földi életünkben két helyzetben tudjuk realizálni: Az egyik az anyaméhhel való kapcsolatunkban, akár magzatként akár az anyaságon keresztül éljük meg az egységet (ez lenne az egyes ház, azaz a személyiség házzal kapcsolatos „problémagyűjtő” lehetőségek) a másik terület pedig a párkapcsolat területe, hiszen abban meg tudunk egyezni, hogy aki igazi párt és párkapcsolatot keres az intimitás vagyis az egység megélésére törekszik. Ebben a folyamatban bármikor bekövetkező fenyegetettség érzés, akár kívülről, akár belülről jön, az válsághelyzetet teremt. Legnagyobb terület talán a veszteségek témaköre: biztonság elvesztése, életet fenyegető súlyos betegségek, válás, haláleset, életminőségünk változása, akár saját énképünk változásában bekövetkező változástól való félelem.