Férfi létemre talán még nehezebb volt rászánni magamat, hogy kineziológushoz forduljak a problémáimmal, mint egy nőnek. De néha úgy éreztem, hogy egy pici segítségre szükségem lenne, hogy olyan ember lehessek, amilyen szeretnék lenni. Sokszor bántottam ok nélkül olyan embereket, akiket szeretek, s néha magam sem tudtam, miért teszem.
Sok stressz ért, s ezt elég nehezen tudtam kezelni, a családommal is türelmetlenebb voltam ilyenkor. A megbocsátás sem volt erősségem, sokszor sokáig forrtak bennem az indulatok. Úgy éreztem, hogy túl sok energiát veszítek ilyenek miatt, de nem tudtam változni. Lépni akartam, mielőtt ezek a tünetek eldurvulnak, s olyan történik az életemben, amit nem szeretnék, ezért kineziológushoz fordultam. Azóta könnyebben veszem az akadályokat mind a munkahelyemen, mind a családi, baráti körben, több energiám marad a kikapcsolódásra, kiegyensúlyozott vagyok. A feleségem pár napja mondta: Megint az a férfi vagyok, akit megszeretett. Ezt 12 év után jó volt hallani.
Gábor, 37 éves