Ismerősöm viselkedésén, a dolgokhoz való hozzáállásán pozitív változást tapasztaltam, s csodálkozva kérdeztem felszabadultságának okát. A válaszon csodálkoztam a legjobban: „Jól érzem magam. Mindezt a kineziológiának köszönhetem.” Elmondta, hogy pár hónapja jár kineziológushoz, s hogy havonta egyszer szokott csak hozzá menni, beszélget vele, kap Bach terápiás cseppeket, van egy-két torna, ami naponta pár perc és hasonló furcsaságokat.
Ez az oka a látványos változásnak? Hitetlen voltam, s úgy gondoltam, hogy nekem nincs szükségem ilyenekre. Igaz, hogy nem éreztem magam jól a bőrömben, időnként pánikrohamom volt, szívritmuszavarom, nőgyógyászati problémám, meg persze a testi tünetekhez időnként fura viselkedés párosult (pl. türelmetlen voltam a gyerekkel, kiabáltam valami mondvacsinált okból kifolyólag), amire sokszor mondtam: „Ezt miért tettem? Ez nem én vagyok!” Az ismerősöm, akinél a pozitív változást tapasztaltam, azért beletette a bogarat fülembe. Kineziológia? Egyre szaporodó testi tüneteimnek lelki oka van? Egyszer aztán testi tüneti problémával, a szívritmuszavarral (ha már egyszer mindennek lelki oka van) felkerestem a kineziológust. Hirtelen rázúdítottam „ezer év ezer szenvedését”, s megpróbáltam megkeresni azt a fiatal nőt, akit egyszer valahol – talán a családalapítással párhuzamosan – hagytam elveszni: saját magamat. Eleinte nem is gondoltam, hogy ennyi feldolgozatlan dolog van bennem! Az első 2-3 hónap furcsa volt. Kerestem önmagamat, de semmit sem éreztem. Nem úgy értem, hogy nem éreztem változást, hanem úgy, hogy éreztem a semmit. Kicsit távol kerültem mindenkitől, nem volt jó érzés, de már tudom, hogy megérte. Amikor ezen az időszakon túljutottam, a testi tüneteim is – amikkel a kineziológust megkerestem – csökkentek, majd már hónap múlva szép lassan meg is szűntek. Önmagamra találtam. Büszke vagyok rá, hogy vállaltam ezt a „munkát”, mert a hatásával nemcsak én, hanem a közvetlen környezetem is jól járt. Idővel azt vettem észre, hogy az ismerősök megállítanak az utcán, s megkérdezik: „Hogy vagy? Olyan jól nézel ki mostanában.” Most már én is mondhatom: „Jól érzem magam. Mindezt a kineziológiának köszönhetem…”.
Anett, 34 éves